Kitty a földön fekszik, Bellát sarokba szorították, Davnek letépték a bal lábfejét. Fred épp egy lángoló kutyával hadakozik, míg én egy disznó fejű, embertestű démont próbálok megölni. Dav még dobál energiagömböket, amivel néhány kisebb pokolfajzatot visszatart, de már nem sokáig bírja. Nekem pedig sem az izmaim nem acélosodtak még meg a sebesülés után, sem a mentális energiám nem állt teljesen helyre, mióta segítettem Bellának testet formálni. De itt sokkal többet tudok felszívni, mivel ezek az energiák is ugyanabból a hatalomból vannak, mint amik a Földön jelen vannak. Csak itt sokkal több ártó körülmény van, főleg ha még hozzávesszük, hogy csak épp testben lehet az energiákat uralni.

 Tűzgolyót hozok létre és legyömöszölöm a disznó torkán. A démon szétég ugyan, de újra összerakja magát. Pengék villannak, és egyre közelednek Kitty felé. Ellököm a démont, és rohannék segíteni, de Fred megelőz. Inkább Bella felé fordulok, és három pokolfajzatot félrelökve mellette termek. Közben észreveszem, hogy Dav meggyógyította magát, és a keze úgy jár, mint a motolla. Embert nem láttam még ilyen gyorsan ütni. Amíg bambulok, valaki arcon csap. Estemben még megrúgok egy valamit, de nem sokra megyek vele. Bella olyan fehér fényt teremt, amit legutoljára a fénylényeken láttam. Néhány alsóbbrendű lény elszalad, de a behemót itt marad. Próbálok felkelni, de néhány menekülő lény megtapos. Nem baj, újra felállok, és mélyre nyúlok a mentális energiák között. Lassan megformálódik bennem egy igézet. Dulakodás közben mormolom, közben sok karcolást szerzek, de még élek. Aztán ellökdösök a közelemből minden démont, aztán a behemót felé fordulok. A fejem fölé emelem a kezeimet, és egy szót kiálltok. Árnyékok mozognak a kezem körül, és lassan formát öltenek. Két árnyékszablya alakjában szilárdulnak meg. Ívet írok le, és az egyiket Davnek dobom át. Egy kézzel hatásosabb vagyok. Áramot fejlesztek, és megsütök vele egy kisebb démont. Szegény Fred. Nehéz dolga lehet, és mégis állja a sarat. Kitty mintha magához tért volna egy kicsit, és küldözget energiacsóvákat. Dav ügyesen hadakozik, és Bella is kitesz magáért. Hát rám marad a behemót. Körbesandítok, és megállapítom, hogy ez a legnagyobb démon. Hát akkor essünk neki!

 Elrugaszkodok a földről, hátrarántom a kardom, és újabb adag áramot fejlesztek. Behemót nagy termetéhez képes hihetetlenül gyorsan mozog. Egy csúnya vágást ejt az arcomon, én cserébe áramot vezetek belé, de szinte fel se veszi. Ebből is látszik mennyivel magasabb rendű. Talpra érkezem, de rögtön arrébb kell gurulnom, nehogy eltaposson. Gyorsan meg kell ölnöm, ha nem akarom, hogy mindannyian itt pusztuljunk. A szablyám összemegy, pont, ahogy akarom. Energiát gyűjtök a lábamba, és fellendülök, áthasítom a levegőt, és az arcába mártom az árnykésem Aztán a méretét duplájára növelem. És szélesítek is rajta. Aztán kihúzom, és megpróbálok jó messzire ugrani. Nem járok jól, elkapja a lábam és fejjel lefelé lógat. Megüt egyszer, még egyszer, és még, és még. Már alig látok, amikor egy fényes valami arcul csapja behemótot. Aztán egy újabb árnykard csúszik a húsába, de megszűnik, mielőtt bármit is csinálnánk vele. Nincs erőm fenntartani. A behemót elenged, én a földre esek. Nagy nehezen talpra állok, de lábam imbolyog, alig bírom magam megtartani. Egy kést veszek fel a földről. Tántorogva lépek kettőt a behemót felé, de többre már nem futja. Érzem, ahogy dőlni kezd a testem, de eddig azt hittem, ilyen csak a mesékben van. Hát nem. Valaki mellém szalad, és megtart, mielőtt elesnék. Davet nézem, ahogy csépeli a behemótot. Hihetetlenül gyorsan mozog, behemót csak kapkodja a fejét, és fintorog fájdalmában. Fred ököllel, Bella pedig energialabdákkal tartja távol Davtől a kisebb démonokat. Tehát Kittyre támaszkodok. Ebben az életben másodszorra.

 Egy démon csapódik Kittynek, aki összecsuklik. Majdnem én is rá esek, de erőt veszek magamon. A kést a démonba mártom, majd megtöltöm energiával. A démon darabokra szakad, és soha többé nem kel fel. Tántorogva közeledek behemóthoz, és erőt gyűjtök. Arrébb lökök néhány kis démont, amíg elérek hozzá.

– Menj onnan Des, megöl! – sikolt fel Bella

– Takarodj onnan te barom, ez a démon kibelez! – üvölt Fred is. Csak legyintek rájuk, eldöntöttem magamban. Megölöm, bármi áron. Az erőim egy pontba koncentrálom. Addig csinálom, amíg láthatóvá nem válik. Színe elbűvöl. Fekete alapban lila csíkok játszadoznak. Aztán erőfeszítések árán elérem, hogy megmozduljon. Spirál alakban szál az ég felé, aztán megáll, és tovább lebeg. Hirtelen zuhanni kezd, egyenesen felém. A lányok felsikoltanak, Fred felkiált, de tenni senki nem tud semmit. Elnyel a gömb. Elnyel a sötétség. Semmit sem látok, csak a fekete gömb belsejét.

 Sebeim begyógyultak, amíg a gömbben voltam, energiáim feltöltődtek. Testem ezek segítségével eldeformáltam. Karmokat növesztettem, izmaim megkétszereztem, érzékeim kiélesedtek. A bal könyökömből egy tőr nőtt ki kéz helyett. Felüvöltök, és a démon felé ugrok. Isten véled behemót! Dav ösztönösen félreáll. A bal kezemmel a behemót füle mögé szúrok. Kicsit megmozgatom a kezem, és még mélyebbre döfök vele. Aztán a jobb kezemmel végigkarmolom az arcát. Csak egy nagy adag véres maszlag maradt a helyén. De még mindig kitart! A többiek harcának zajai is ideszűrődnek, de csak arra jók, hogy még jobban felhergeljem magam. Gyűlik bennem az energia, majd a számon át készül távozni. Kígyó módjára tekereg, majd a behemót szájához kapcsolódik. Aztán egyre vastagodik, mindaddig, míg el nem kezd feszülni a szám. Érzem, ahogy fogy az erőm. Lassan kezem újra kéz lesz, karmaim is eltűnnek, izmaim normálméretűre lohadnak. Kirántom a karom a húsából.

 Fred óriásit ugrik, és átvágja behemót torkát. Erős sugárban tör elő a vére, térdre rogy. Rendületlen állok, nem veszem észre, hogy így is meg fog halni. Érzem, ahogy szenved, de nem értem, miért vannak úgy oda. Bella mellém ugrik, felé fordulok, ezzel megszakítom az energia áramlását. Átkarol, és hátrafelé ugrik velem. Aztán amint földet érünk, másik karjával is átölel, én pedig viszonzom az ölelést. Egy percig sem tart, gyorsan szétrebbenünk, és nézzük, ahogy a démonok elkotródnak, mivel meghalt a vezérük. Aztán visszatérünk az ölelésbe. Csak nézem őt. Csinos arcát, arányos melleit, íves nyakát, barna haját, szép szemeit. Aztán áthajolok a válla felett, és szemügyre veszem formás fenekét, karcsú derekát. És nem akarom elengedni! Elveszett az időérzékem, nem tudom, mennyi ideje ölelkezünk. Nem is érdekel. Megbillen, és fáradt izmaimmal nehezemre esik megtartani, még ezt a könnyű testet is. De mégis sikerül.

– Hehe, már a saját lábamon sem bírok megállni! – suttogja

– Nem baj, még meg bírlak tartani ­­– válaszolok neki. Még szorosabban öleljük egymást. Nem zavar minket, hogy ruhánk vértől csatakos, mindketten mocskosak vagyunk. Aztán lassan magunkhoz térünk a kábulatból. Kibontakozunk az ölelésből, és zavartan nézünk egymásra. Aztán másfelé kezdek bámulni. Észreveszem, ahogy Dav zavartan áll egymagában. Nem értem miért, hisz Kitty és Fred. . . Megszakad a gondolatom, amikor meglátom őket. Ők is ölelkeznek. Már értem Davet. Odabicegek hozzá, bár nem akaródzik elmozdulnom Bella mellől.

– Sikerült, győztünk! – mondom rekedt hangon. Látom, hogy csillog a szeme, de örömön kívül aggodalom is bujkál benne.

– Igen, egy csatát már megnyertünk. De hát hogy? Mivé lettél?! Túlságosan elragadtattad magad az okkultista erőktől. Nem szabad, csak annyit használni, amennyit ismerünk. Különben végzetes lehet. Ez is majdnem megölt. Ha Bella nem segít, akkor meghalsz! Amúgy Belláról még lesz egy beszélgetésünk, ha elmentünk innen.

– Értem. És ezentúl nem fogom használni ezeket az erőket. Ígérem. Így oké? És beszélgethetünk majd.

 Kitty és Fred is abbahagyja az ölelkezést. Közelebb húzódunk egymáshoz. Valahogy megint Bella mellé kerülök. Gyorsan végig nézünk magunkon. Véresek vagyunk, mocskosak, fáradtak. De még élünk, győztünk az első csatában. De lesz több, és itt nincs hová hátrálni. Sóhajtok, és a többiekkel együtt bámulom a pokol vörös egét. Aztán lassú mozdulattal átkarolom Bellát.