Már két órája ülünk David nappalijában. Az Őrmester és David csak beszél, én pedig itt ülök csöndben. Olyan szavak, és kifejezések röpködnek, amikről még csak nem is halottam. Van, hogy másik, dallamosabb nyelven röpködtek a szavak. Mint később megtudtam azért, mert a mi nyelvünk nem bírja kifejezni azt, amit akartak. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Néha rám pislogtak és tudtam, hogy rólam van szó főleg. Ez zavart. Nem szerettem középpontban lenni. Az ideggyógyászaton mindig abban voltam, és ez nem tetszik. Sokáig féltem, hogy visszaküldenek. Aztán persze nem, de ez a rettegés megmaradt. Ezt nem bírták kikezelni.

 A nagy unalmamban megpróbáltam belenézni David fejébe, de tökéletesen lezárta előlem az elméjét. Nem úgy, mint az Őrmester, hogy hétköznapi gondolatokat görgetett az útba, és napok alatt sem bírtam volna belenézni a fejébe, hanem teljesen. Mintha egy nagy betonfalat néznék éjszaka, amin ott villog a szívás felirat. Hónapokig eltart, amíg ezt a falat elbontom, és addig nem szándékozok maradni. Amikor először próbálkoztam megrándult az arca, de utána nem adta jelét, hogy érezne. Persze érzett, de nem látszott rajta.

 Az Őrmester felállt, és kisétált a nappaliból. David szembefordult velem.

– Hallottál már az okkultizmusról? – kérdezte. Határozottan megráztam a fejem. – Akkor ez hosszú lesz! Az okkult szó rejtettet jelent. Logikus tehát, hogy az okkultizmus a rejtett dolgokkal foglalkozik. Rengeteg fajtája van. Azonban jelentős sikert az okkultisták csak a szellemi téren értek el. Ez a tér is sok ágat rejt. Képzelj el egy lombkoronát. Annak válaszd ki egy részét. Valamennyire látod az ágakat, és azt hiszed az mind, hanem amikor elkezdesz mászni, látod, hogy mennyi van még, és mennyinek nem látod a végét. Ez a fa a végtelenbe nyúl. Soha nem fogsz többet látni, mint amilyen magasra másztál. Ez tehát a szellemi okkultizmus. Ennek lényege az elhunytak szellemeivel való érintkezés, az élők szellemeinek befolyásolása, és szellemsíkon átlépni másik világokba. Már ez is rengeteg veszélyt rejt magában, és ez csak a kezdet. Mert, ha valaki tudja uralni a saját szellemét, akkor olyan dolgokra képes, mint senki más. Például a saját teste felhasználásával tüzet tud csiholni. De még más hihetetlen dolgokra is képes lehet. Van persze több ágazat, ez csak egy a lombkoronából. Ott van például a démonizmus. Ez is rengeteg veszélyt rejt, csakúgy, mint a lycantrophia, ha az ember magán kísérletezik. Az okkultizmust a vallás, és szinte minden ember elítéli. Egyesek szerint az Isten ellen cselekedik. Mások szerint a teremtőt szolgálja.

 Elhallgat. Várja, hogy megszólaljak. Nem teszem. Sejtem hová akar kilyukadni. De várom, hagy adja elő ő. Direkt nem koncentrálok az érzelmeire. A szekrényen matat.

– Az Őrnagy azt szeretné, ha kideríteném, van-e benned tehetség. Mármint ami az okkultizmust illeti ­– ártatlan, mint egy bárány. Jól csinálja, el is hiszem.

– Ha ő úgy gondolja –adom be a derekam. David elmosolyodik.

– Vedd le a pólód, és térdelj le a szőnyegre – örökké titok lesz, hogy bírta ilyen gyorsan meggyújtani a gyertyákat – Be fogok lépni a fejedbe. Semmit nem fogok megnézni, ne aggódj.

– Nincsenek titkaim!

– Nem is azért mondtam. Csakhogy tudd. Ja, és ez a vérem!

– Mi..?! – bennem marad a szó. Meleg, nedves valami ért a hátamhoz. Aztán David ujja. Valami titokzatos mintát festett rám. Agyamban villogni kezdtek az emlékek. Elvesztem az időérzékem. Nem tudom, mióta ülök itt. Egy tenyér ér a mintához. Rögtön érzem a betolakodót. Elménk összekapcsolódik. Agyam meg akarja ölni magunkat, hogy megvédje titkát. Ellene dolgozok, megpróbálom megállítani. De egyre mélyebbre nyúl bennem. Megpróbálok figyelni arra, hogy ne védekezzek. Aztán hirtelen kitisztul a kép. Eltűnik belőlem. A szőnyegre dőlök.

 A kanapén fekszem. Szörnyen lüktet a fejem. David, és az Örnagy háttal áll nekem. Lassan felülök. Megfordulnak. David arcán látszik a fájdalom. Tehát őt is kimerítette a kapcsolat. Leteszem a lábam, és felállnák, de nem bírok. Visszarogyok a kanapéra. Ők is leülnek. Hallgatunk. David megkérdezi Őrnagyot, hogy kér-e sört. Elfogadja, és kiballagnak a konyhába. David hamarabb visszaért. Látom rajta, szólni akar. Úgy döntök, most segítek neki.

– Mit tudtál meg? – kérdezem, bár sejtem a választ

– Van benned tehetség. És bírod is uralni. Tehát az a kérdés, hajlandó vagy-e tanulni!   

– Azt hiszem erre csak igent mondhatok, így van?

– Mondhatsz nemet is, Őrnagyon múlik a válasz, ő a felettesed.

– Most civilben vagyok, vagy nem?

– De szolgálatban fogod tanulni.

– Akkor teljesen mindegy – mondom, és végigdőlök a kanapén.

 A madár elejti a csuhást. Utána kap, de már csak a levegőt markolássza. Elfordul, és messzire szárnyal. A csuhás sikítozik. Egyenesen a lángok közepe felé zuhan. Kezében megvillan egy kereszt. Villám cikázik át az égen, és dörgés rázza meg az eget. Elered az eső, és kioltja a tüzet. Egy óriási katlant pillant meg. Éjfekete, csupán a közepén van egy vörös folt. A folt egyre közeledik, lassan alakot ölt. Egy démon repül ki a katlanból, és nézi a csuhás alakot. Az ledobja magáról a csuhát. Egy gyönyörű lányt rejtett a ruha. Fekete haja a vállára omlik, ahonnan két angyali szárny nő ki. Testét immár csak lepel fedi, de ez nem takarja el teljesen melleit. Kezében fehér lánggal ég a kereszt, majd karddá változik. A lány is, a démon is előrelendül, és egymásnak esnek. Csengenek a kardok, végül a lány kerül ki győztesen a csatából. A kezében ismét csak egy kereszt van. Leszáll a földre, és lassan lépked előre. Egyszer megáll, és odamegy egy koldushoz, aki egy fa tövében gubbaszt. Megáldja, felemeli, és fényt bocsát rá. És azt látom, ez a koldus én vagyok!

 Izzadok, lassan kimegyek az udvarra. Nézem a holdat, a csillagösvényt, és csodálkozok, milyen nagy ez a világ. Milyen nagy, és mennyi lény lakja, de mégis, mégis én vagyok az, akit megtalált ez a katasztrófa. Eddig is szenvedtem mások bajától, mostantól már az álmaimtól is fogok. Az összekapcsolódás miatt van. Az a sok rémes emlék. Hirtelen elkezdek mélázni az álmom jelentésén. Ki lehet az a lány? Már másodszorra látom, és még mindig nem tudom, ki az. Ismerem, az biztos. De honnan? És miért voltam koldus? Hiszen olyan képességem van, hogy bármikor, bármennyi pénzt bírok szerezni. És ki volt az a pár, az előző álmomból? Őket is ismerem. És mi volt az a kút? Miért volt csuhában a lány? Milyen lány, az egy angyal volt. És az a démon? Vagy a madár?

 Aztán beugrik. Négy szó visszhangzik bennem.

 Apa. Anya. Kitty. Család.

Felnézek a holdra, és egy üvöltésbe foglalom bánatom, örömem, félelmem, vágyam, mindenem.